Ismertető
dr. Demeter Zayzon Mária szakmai munkásságáról
Mottó:
Lehet művészi élmények nélkül is létezni,
de magasabb rendű életet megélni aligha.
Demeter Zayzon Mária erdélyi származású magyar képzőművész Kolozsvárott született, és itt töltötte szakmai pályafutása első részét is tudományos kutatóként, mindvégig a kolozsvári egyetem társadalomkutató központjában. Falukutató szociológusként a népi kultúra, a kisebbségek, a tömegkultúra és tömegkommunikáció kérdéseivel foglalkozott. Mindeközben a képzőművészet iránti vonzalma is töretlen volt. Demeter Zayzon Mária 1986 óta él és dolgozik Magyarországon, Budapesten.
Rajzolni, festeni Váczi Margit, valamint Gedeon Zoltán kolozsvári képzőművészektől tanult. Az egyetemen, az általános filozófia szakon szerzett elmélyült művészettörténeti ismereteket követően további iparművészeti és képzőművészeti tanulmányokat folytatott, melyekről 1985-ben újabb diplomát szerzett (az 1966-ban a bukaresti egyetemen szerzett filozófia-szociológia szakos mellé). 1986-ig (áttelepüléséig) tagja volt a Kolozs Megyei Amatőr Művészek Egyesületének, Magyarországon népművészeti egyesületeknek. Tanulmányútjai során Európa híres műgyűjteményeit látogatta és tanulmányozta (Rómában, Velencében, Firenzében, Münchenben, Párizsban, Amszterdamban, Berlinben). Kolozsvárott és Leányfalun textiles kiállításokon vett részt, festményeit legutóbb 2007 nyarán Zebegényben állították ki, és 2008 áprilisában Budapesten. Művei – közel 180 olajfestmény – családi, szűkebb baráti körben, valamint az alkotónál lelhetők fel.
Az utóbbi évtizedben született olajfestményei kompozícióban, színvilágban, akár ecsetkezelésben a régi nagybányai festőiskola hagyományaihoz kapcsolhatók. Témái rusztikus és természetes tájak, városok, életének helyszínei, leginkább Kolozsvár, Szék, Torockó, Kalotaszeg, Dés, Nagybánya, Máramaros, Avas-vidék, Gyimes, Kis-Szamos, Székelyföld, Sóvidék, Duna-Delta. A népi kultúra, a népművészet iránti érdeklődése gyakran tükröződik témaválasztásaiban, virágcsendéletei legtöbbször régi erdélyi (máramarosi, szilágysági, kalotaszegi, székelyföldi) kerámiák, hímzések motívumait is hordozzák.
* * *
DZM a bukaresti egyetemen filozófia-szociológia szakon 1966-ban szerzett diplomát követően doktori címet szerzett a könyvszociológia kérdéseiről szóló dolgozatával; Magyarországon a nemzetiségi szocializáció témakörében készült tanulmányával védte meg az MTA kandidátusa címet. Szakmai pályafutása alatt több tanulmánya és több könyve jelent meg (Romániában román nyelven) a falukutatás, a népi kultúra, a kisebbségek, a tömegkultúra és tömegkommunikáció, az Internet témaköréből. Magyarországon előbb az Országos Idegennyelvű Könyvtár nemzetiségkutató csoportjánál dolgozott, majd néhány évig a Budapest Kőbányai Önkormányzat Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Csoportjában, végezetül a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal köztisztviselőjeként a kisebbségkutatás, dokumentáció, elemzés szakterületén tevékenykedett több mint fél évtizedig. Anyanyelve, a magyar mellett a román, az angol, a francia nyelvek ismerete (nyelvvizsgákkal), akár a német nyelvé mindezen kultúrák mélyebb ismeretét segítette-segíti elő.
(Részletesebb életrajzi és szakmai adatokat, publikációs jegyzéket tartalmaz a Who is Who Magyarországon 2007, Hübners sorozat, Verlag für Personenenzyklopädien AG, CH-6304 Zug, a Ki kicsoda 2006 MTI, a Révai Új Lexikona V. Cz-D. 2000., vagy a Deutsches Bibliographisches Handbuch Südosteuropa-Bibliographie, München).