Uzoni Zayzon nemesi oklevél szövege
(latinból fordította: Szabó György, Kolozsvár, 1988)
Mi, Apafi Mihály, Isten kegyelméből Erdély fejedelme, a magyarországi részek ura és a székelyek ispánja
Jelen /okirat/ tartalmával jelezve, emlékezetébe ajánljuk mindenkinek, akit illet, hogy egyrészt néhány hűséges tanácsurunk ezen ügyben nálunk tett külön közbenjárására, másrészt pedig jóindulattal figyelmezve és tekintetve véve az Uzonból, egy anyától való serény két testvér, Zayzon Mihály és Pál hűségét és hű szolgálatait, amelyeket ők a hír szerint valamennyi rájuk bízott, hűséget és szorgalmat igénylő ügyben és dologban állhatatos lélekkel végeztek és teljesítettek, s ígérik, hogy ezután is a hűség teljes odaadását fogják tanúsítani irántunk, ezért ugyanazon Zayzon Mihályt és Pált, és általuk hasonlóképpen az előbb megnevezett Mihály fiait, Zayzon Mihályt és Benedeket, Pál fiait, Zayzon Bálintot, Pétert és Ferencet különleges kegyünk és fejedelmi hatalmunk teljessége folytán a nem nemes állapotból, amelyben születtek és mostanáig éltek, kiemelendőknek, s Erdélyországunk és a hozzácsatolt magyarországi részek igazi, született és kétségtelenül jeles nemeseinek seregébe és számába besorolandóknak, felveendőknek, beiktatandóknak és beírandóknak tartottuk, mint ahogy jelen sorok érvényénél fogva besoroljuk, felvesszük, beiktatjuk és beírjuk, kifejezetten elhatározva, hogy mostantól az ezután következő időkben ugyanazon idősebb és ifjabb Zayzon Mihályt, Pált, Benedeket, Bálintot, Pétert és Ferencet, örököseiket és mindkét nembeli valamennyi leszármazottjukat, igazi, született és kétségbevonhatatlan nemeseknek tartsák és számítsák. E valódi és teljes nemességük jeléül ez a címerük, vagy nemességük jelvénye. Álló, égszínkék katonai pajzs, amelynek mezejében vagy területén zöld ruhába öltözött teljes nagyságú ember látható, amint kinyújtott jobbkezében hüvelyéből kivont kardot tart; a pajzs fölé zárt katonai sisak van helyezve, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel szépen feldíszített királyi korona takar, a sisak csúcsáról pedig különböző színű rojtok avagy szalagok lógnak le, ama pajzs két oldalán igen szépen körülveszik és ékesítik, amint mindez a festő tanult kezével és művészetével világosan bemutatva és lefestve látható jelen iratunk elején vagy kezdetén; /ezt/ megfontolt szándékkal s megbízható fejedelmi tudásunk és nagylelkűségünk folytán az említett idősebb és ifjabb Zayzon Mihálynak, Pálnak, Benedeknek, Bálintnak, Péternek és Ferencnek s mindkét nembéli valamennyi örökösüknek és leszármazottjuknak kegyesen és szívesen adtuk, adományoztuk és juttattuk, jóváhagyva és engedélyezve, hogy ők a leírt címert avagy nemesi jelvényt más valódi, kétségbevonhatatlan és született, címert használó nemesek módjára mindenütt: csatában, vitézi játékokon, tornába, párbajoknál, páros viadaloknál s egyéb bárminő nemesi és katonai gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, lobogókon, függönyökön, vitorlákon, gyűrűkön, ruhákon, házakon, pajzsokon, sátrakon, síremlékeken, általában pedig bármiféle vállalkozás és hadjárat alkalmával a tiszta és hamisítatlan nemesség címén /használják/ és azt akarjuk, hogy valamennyi és minden egyes, bármely renddel, állapottal, ranggal, méltósággal és előkelőséggel kitüntetett ember, őket ezzel /a címmel/ illesse, szólítsa, nevezze és említse, /ezt a címet/ hordják és viseljék, s mindörökre élvezzék, használják, egyenként és összesen azokat a tisztségeket, kegyeket és előjogokat, kedvezményeket, szabadságokat, kiváltságokat és mentességeket, amelyeket a többi igazi, született és kétségbevonhatatlan nemes ezen említett Erdélyországunkban és Magyarország hozzácsatolt részeiben minden lehető módon élvez, használ és amelynek örvend az ősi jog és szokás alapján. Ezen dolog emlékezetére és örök érvényére kegyesen kibocsátandónak és átadandónak tartottuk az említett idősebb és ifjabb Zayzon Mihály, Pál, Benedek, Bálint, Péter és Ferenc részére s mindkét nembéli valamennyi örökösük és leszármazottjuk számára hoteles függő pecsétünkkel ellátott és megerősített jelen oklevelünket. Kelt városunkban, Fogarason, az Úr ezerhatszáz hetvennegyedik évében, április hó tízedik napján
Apafi Mihály Bethlen János kancellár
Lugasi Ferenc titkár
Függő pecsét
Sorszám 16.1883
Pálmay József: Háromszék megye nemes családjai
Sepsiszentgyörgy, 1901, 478-479 old.
„Zayzon /Uzoni/. Ezen régi székely-család mai napig megtartotta nevének régi írásmódját, holott a már fentebb említett Zajzon-famíliák mind az új helyesíráshoz alkalmazkodván „j”-vel írják nevüket. De régi okmányaikban nemcsak az uzoni, hanem az illyefalvi stb., stb. előnevű Zajzon-családok nevei is különböző alakban írattak u.m: Zayson, Zejzon, Zayzon, Zaizon és Zajzon. Tehát az a körülmény, hogy egyik j-vel a másik y-nal írja nevét, nem zárja ki az általam vélt közös törzsböli származást.
Nemessége székely ősi jogon alapszik, ezt igazolja azon körülmény, hogy az 1635. évi lustrakönyvben Zaizon János fia Mihály, Zaizon János deák és Zaizon István kökösi birtokos előfordulnak. Ezen felül Zayzon Mihály és Pál testvérek, előbbinek fiai Mihály és Benedek, utóbbinak Bálint és Ferenc 1674 április 10-én Apaffi Mihály fejedelemtől czímeres levelet is nyertek. /Eredeti nemesi levél Zayzon Farkas tanár őrizetében Sepsi-Szent Györgyön/.
Tagadhatatlan, hogy a Zayzon-családok közül az uzoni mindenkor a legnépesebb és legtehetősebb volt s ez tán az oka, hogy megkülönböztetésül a többi Zajzonoktól „y”-nal írta és írja ma is a nevét, de hát az teljesen a sors iróniája, hogy az egyik ágnak jobban suxcedál a szerencse, mint a másiknak, ezért az összes Zajzonoknak egyforma osztályrészük van a székelyek dicsteljes múltjából, mindannyian jó hazafiakhoz méltóan, ha kellett, hazájukért életüket is feláldozni készek voltak.
Ezen család tagjait többnyire a papi pályán látjuk. Lajos az ikafalvi papnak öt fia hirdeti egy időben Isten igéjét a szószékből. Hervadhatatlan családi koszorújukat azonban utóbb nehány tanár is az áldásos tanügyi virágokkal díszíté. A papi palást mellett, ha szükség volt, kardjukat is őseikhez híven forgatták s ki tudták vívni e téren is az elismerést. István a XVIII. század végén a törökök elleni háborúban esett el; Áron és Mihály 1848/49-ben Bem mellett harczoltak, Ferencz pedig 1849-ben az oroszok fogságába jutott. A család tagjai társadalmi állásaikkal a táblázaton láthatók.
Czímerük: Kék pajzsban, zöld téren piros öltözetű vitéz, jobbjában karddal, balját csípőjére téve. Sisakdísz-foszlányok ezüst-piros.”
